Finomítás.
No akkor kezdjük.
Kezdjük el a lefolyt alszeszünk finomítását, amit azért teszünk, hogy pálinkánk megteljen ízekkel, zamatokkal, és elválasszuk a nemkívánt párlatrészektől. Mindjárt kezdjük is azzal, hogy megmérjük az alszeszünk szeszfokát. Ha 20-25%-os, nincs tennivalónk. Ha több akkor viszont ki kell higítanunk, erre, vagy ezt megközelítő értékre. BÁRMILYEN, (akár csapvízzel is) vízzel. Ez két dolog miatt fontos. Az első, hogy mert ha nem higítjuk ki, akkor nem lesz igaz amit a következőkben mondok!
A "rézeleje" (ami ugye metilalkoholban gazdag párlatrészt jelent), 25%-os alszeszt feltételezve a finomításkor, az alszesz kb 0,5%-a lesz.
Ezután jön az előpárlat. Ez leginkább a régi ragasztóra, a Technokolra, vagy körömlakklemosóra,(aceton) emlékeztető szagú folyadék. (ez sem véletlen, mert sok etilacetát van benne) Ez szintén (25%-os alszeszt feltételezve) kb 1%-a lesz az üstbe beöntött anyag mennyiségének.
A másik amiért fontos a kihigítás, mert a hígabb alszesz főzésekor, élesebb határvonal lesz, az egyes párlarészek között. Nem, vagy nem elégségesen higított alszesznél az egymás után lefővő frakciók, jobban összemosódnának, ezzel megnehezítve a pontos elválasztást, ezáltal esellegesen kidobnánk értékes párlatrészeket, vagy olyan rész kerülne a középpárlatukba, ami nem belevaló.
Ezeket a részeket külön kell választani a majdani pálinkánktól! Nem belevaló, zavaró, minőségrontó, és akár az egészségre is káros lehet.
Ezek csak kb-üli értékek, az igazán jó pálinka nem nélkülözheti a "gazda ízlelését"!
A pálinkafőzőt, alszesz főzésekor, nyugott szívvel szinte teletölthetjük, mivel az alszesz már nem fog felhabzani.
Ha a pálinkafőzés elején, a "rézelejét" és az előpárlatot elvettük, (a 25%-ra hígított alszesz, kb 1,5%-át), jöhet az igazi pálinka, a középpárlat.
Na ez kell nekünk! Ezt isszuk.
Ízleléskor, ez kellemes, gyümölcsre emlékeztető, ízű, illatú,
de még erős. Ezt én úgy szoktam kóstolni, illatozni, hogy a kifolyó párlatot az újjamra folyatom. Mivel kezünk meleg, ezért intenzívebben illannak el róla az illatok. (lásd az asszonyok is a csuklójukra fújják a parfümöt, mikor szeretnék kipróbálni az illatát) Nagyon pontosan el lehet válsztani így a párlatrészeket. Persze kóstolni is szoktam, az újjamról. Aztán valahol 45% körül,(hőmérő 93-94 fok) elkezdhetjük az utópárlat elválasztását. Ez nem törvény! Minden alszesznél máshol indul meg az utópárlat. Na itt már ott kell lennünk, és kóstolni, kóstolni, kóstolni. Mikor megérzünk egy nem odavaló, mosogatólére hajazó, savanykás "főttfazékízt", illatot, na akkor jött el az idő az utópárlat elválasztására. Hibás felfogás, ezzel a "trutyival" visszaengedni a pálinkánkat 50-esre! A pálinkát desztvízzel (gyógyszertárival és nem benzinkutassal!) vagy Szentkirályival (buborékmentessel) szoktam beállítani a kívánt erősségűre. A kihigítást óvatosan végezzük. Kívánatos, hogy a párlat, és a víz kb egyforma hőmérsékletű legyen.Mindig a pálinkához öntsük a vizet, és sohasem fordítva. Lassú kevergetés mellett, folyton mérve a szeszfokot, érjük el az álltalunk jónak vélt töménységet. Ez mindenkinél más lehet. Magam 48-50%-ra szoktam beállítani a szeszfokot. Hogy melyiket hova, azt a pálinka fajtája határozza meg.
